Az erzsébeti zsidó hitközség az 1870-es években, szinte a település létrejöttével egyidőben alakult meg 10 család részvételével. 1901. február 17-én dr. Krisháber Béla körzeti rabbi, - aki egészen 1950-ig töltötte be e tisztséget - felszentelte a kéttornyú, román stílusú zsinagógát. 1929-ben a gyorsan növekvő számú zsidóság részére még egy imaházat is létrehoztak. 1899-ben felállították a Chevra Kadisát. A zsidó közösség élénk vallási és kulturális életet teremtett. 1902-től kulturális egyesület működött, 1903-tól a gyermekek körében Talmud-Tóra oktatást vezettek be, később a leány- és nőegylet folytatott sokoldalú tevékenységet.

1900-ban 288, 1910-ben 2953, 1920-ban 3293 zsidó vallású élt a településen. Az első világháborúban 47 hősi halottat gyászoltak, akik tiszteletére 1922-ben emléktáblát helyeztek el a templom falán. A zsidó közösség tagjai között a tehetősek kisebbségben voltak. A településen sok, zsidók által alapított üzem működött, ahol az itt lakó zsidók dolgozhattak. 1922-ben felállítottak egy négyosztályú zsidó népiskolát két, majd három tanítóval. 1921-ben a hitközség keretén belül külön kulturális, gazdasági és szertartási osztály jött létre, újjáalakult az ifjúsági önképzőkör és a leányegylet, megszervezték a kóser mészárszéket és a széder esték keretében rendszeresen másfélszáz szegényebb sorsú felnőttet és gyermeket hívtak meg. Figyelemre méltó, hogy 1940-ben nyolc mozijával Pestszenterzsébet az ország második, mozival legjobban ellátott városa lett Budapest után.

Soroksár zsidó múltjáról nem rendelkezünk ismeretekkel. Csepelen aktív hitélet folyt. Bár a délpesti régió vallási életének középpontja Pesterzsébet volt, Weisz Manfrédnak és családjának köszönhetően - aki viharos gyorsasággal fejlődő vaskohászati üzemét 1893-ban sok zsidó munkással Csepel-szigetre telepítette - az 1930-as években már 638 izraelita lakos élt itt. 1908-ban megalakították a Chevra Kadisát, saját hitközséget és imaházat 1910-ben létesítettek. Az első temető a Budafoki úton volt, majd 1918 után létrehozták a ma is meglévő csepeli izraelita temetőt, ahová a régi temetőből átszállították a halottakat.

A zsidótörvények és a második világháború borzalmai itt is sújtották a zsidó lakosságot. Az üzemeket, vállalkozásokat elvették, az ügyvédi irodákat keresztényeknek adták át. 1944. május 20-án kijelölték az erzsébeti gettót, ahová május 31-ig be kellett költözni. Innen vitték el őket a monori téglagyárba, majd Auschwitzba.

A Pesterzsébetre visszatérő túlélők - 620 fő - kifosztott lakásokat, üzleteket találtak, a széthordott, mások birtokában lévő vagyontárgyaikat nem kapták vissza. Újrakezdésbe vetett hitük azonban töretlen maradt. 1945. április 1-jén bejelentették a helyi Izraelita Hitközség megalakulását. 1947-ben önálló neológ hitközséget működtettek dr. Krisháber Béla rabbi irányításával. 1948-ban a romos templomot helyreállították, és emlékhelyet állítottak az elhurcolt áldozatok emlékére. Az ezt követő években bekövetkező változásokat azonban már nem élte túl az erzsébeti hitközség. A templom látogatottsága erősen lecsökkent, az erzsébeti kis házakat lebontották, nagy lakótelepeket építettek a helyükön, lakóikat Budapest különböző pontjain - értesüléseink szerint főleg Zuglóban - helyezték el. A zsinagóga állaga is erősen leromlott, nem volt pénz a felújításra. Így hát a MAZSIHISZ elődje 1965 körül eladta. Ma már csak 2-3 olyan ős-erzsébeti él kerületünkben, aki e régi idők tanúja.

Mi, akik 2002-ben alapítottuk és működtetjük az imaházat, "betelepülők", új-erzsébetiek vagyunk. Mindent elkövetünk azonban, hogy a hagyományokat életben tartsuk, folytassuk, és elődeink sorsa ne vesszen a múlt homályába. A régi zsinagóga falán táblát helyeztünk el, a temetőben minden évben megemlékezést tartunk, és nem csak Erzsébeten, hanem Soroksáron és Csepelen is.