Kövesi György Tamás

1936-2013.
"Volt egy ember, aki hatalmasat mert álmodni…"- fogalmazott a rabbi a temetőben.

Hát igen. A Pest-környéki zsidóság éppen csak a maradék maradékában vészelte át azokat a borzasztó napokat, aztán egy új korban, egy újabb csapásként bezárták, eladták a főváros szegélyi hitközségek maradékait. A hajlék nélkül maradt kültelkiek szétszéledtek, tudományuk elkorhadt, s nem volt már senki, aki életben tartotta volna a hagyományokat.
S akkor valóban jött egy ember, aki társaival hatalmasat tudott álmodni, s az álmok megvalósulása ügyében tenni is képes volt. 2001-ben összekürtölte a jórészt tudatlanná vált zsidókat, elment a Dél-Pesti vezetőkhöz, s előbb a Csili Művelődési Házban valamelyik klubtermében, majd önálló imateremben elindította a megújulást. Kezdetben az Ő vezetésével adták össze az elfeledett imamorzsákat, élesztették fel az ünnepek hagyományokat. Később a gyülekezet tanulni és tanítani vágyó tudós vezetőket kapott, akik maguk is egymástól tanulva nyerték el a címükkel járó elmélyedt képességeket. Aztán a kezdeményező, kiöregedvén a küzdelemből, bölcs tanácsaival, kapcsolataival „Örökös Elnökként” segítette a közösséget, amely ma is él, s serkenő virágjában a T-remtőnek új hajlékot teremteni képes.
Elment a Teleki-téri vagány, akit szülei önfeláldozóan eldugtak a haramiák elől, s aki a gettóban tanult meg valamit az életben maradás fortélyairól. Aki a nyolcadik kerület legjobb közegében vált hívő zsidóvá, a Teleki-téri és a Nagyfuvaros utcai zsinagógákban vált érett férfivé. Közben kereskedő apja körül nevelkedett, ahol a jó értelemben vett zsiványságot a munka közben és az ebéddel együtt adták az atyák a fiaiknak. De Ő többre vágyott. Elment a Beszkárt-hoz villamos vezetőnek még akkor, amikor a tuja elején szalmafonatos vascsizmában, bundában fagyoskodtak a vezetők, hóban, fagyban, metsző szélben, a nem minden esetben megállani kész járműveken. Akkor, amikor a kalauz még szíjazattal csengetett, ha a jármű indulásra készen állt. Amikor egy villamos vezető még úrnak látszott a lépcsőkön fürtökben kapaszkodó emberek sűrűjéből. Amikor még ötven fillérért körbe lehetett utazni fél Budapestet. S amikor az ízületek védelme még senkit sem érdekelt.
Amúgy megnősült, az elmúlás kényszere következtében többször is, gyerekei, unokái születtek. De közben mindvégig megmaradt jóravaló Teleki téri csibésznek. Hogy hogyan élte meg a zsidóság sorscsapásait? Nehezen. De minduntalan bizakodva, hogy a könyv népe egyszer majd újra lábra áll, s újjáéled. Szenvedett, amikor látta, hogy az amúgy is sorsa vesztett ősi fészket felszántotta és sóval hintette be az utókori végzet. Mert csak az tudja, milyen volt a Teleki tér a maga idejében, aki a szakadatlan vásárban csak egyszer is részt vett.
És amikor kikopaszodott a T-remtő vetése, amikor elenyészett a zsidóság legjobb termése, akkor képes volt hatalmasat álmodni! Összekürtölni, akiket meghagyott a végzet. Megszervezni, megteremteni Dél-Pesti Zsidó Gyülekezet írmagját, amely vetéséből újjá éledt. S bizakodással üzenjük Neked, aki elmentél a hosszú útra: ígérjük, amennyire csak tudjuk szítani fogjuk, szítani a tüzet!

Kövesi György Tamás
1936-2013.
Éljen a lelke örökké.



BZSH Dél-Pesti Körzet - Újjáalapítva 2002-ben
1203 Budapest, Zamárdi utca 7.
E-mail: kapcsolat@del-pest.com