In memoriam Reiner Imre


Apám, Reiner Imre 1905.febr.28.-án született a Győr-Sopron megyei Szil községben. Az iskola elvégzése után Budapestre került inasnak, majd vasipari munkás lett. Pestszenterzsébeten lakott, a Bartha Tivadar u. 28.-ban (Ez ma már nem létező utca, amely a Kossuth Lajos utcai polgári iskola háta mögött terült el.)
 
Megnősült, én 1932.október 8.-án születtem. Nagyon szerettem a édesapámat és most visszatekintve nagy veszteség volt őt elmenni látni. Először munkaszolgálatra hívták be Gyónra, onnan még hazajöhetett. A következő állomás Almásfüzitő volt. Arra emlékszem, hogy postai levelezőlapot a 101/202-es postafiókra lehetett írni neki.
 
1944 nyarán még meglátogathattuk őt anyámmal Almásfüzitőn, Emlékszem, hogy Tatabányán megállt a vonat, és le kellett szállnunk elbújni a vasút mellett lévő ligetes erdőben, angol gépek mentek kötelékben Budapest felé, a vonatot nem érte támadás.
 
A táborban a munkaszolgálatosok, így apám is arról beszéltek, hogy talán meg lehetne menekülni, ha áttérnek a katolikus vallásra. Ez nagy lelki tusa volt, de ott volt a félelem is a jövőtől. Igen ám, de a katolikus pap nem vállalta a kikeresztelkedést, mondván, hogy a rendelkezésre álló rövid idő miatt egy ilyen vallást nem lehet megtanulni.


1944 telén hirtelen felszállították a munkaszolgálatosokat Budapestre, az Albrecht laktanyába. Ott meglátogattuk apámat: ő a kapurácson belül, mi kívül. Mit hozzunk legközelebb? - kérdezte anyám. „Csak meleg holmit” mondta ő, és élelmet nem kért.

Legközelebbi látogatásunk karácsony előtt volt, de zárt kapukat, üres udvart találtunk. Senkitől sem tudtuk meg, hogy hová vitték őket. Nagy volt az aggodalmunk. Egy postai levelező lapot kaptunk, melyet ma is ereklyeként őrzök, ezekkel a sorokkal: "Édeseim! Elmentünk, nem tudni hová, vigyázzatok magatokra., Isten legyen veletek. Sokszor csókollak mindnyájatokat, ha lehet írok. Legyetek nyugodtak: Imre
Édes kislányom édes anyukádnak fogadj szót, milliószor csókol benneteket: Imre”
Persze nem voltunk nyugodtak, de reménykedtünk a viszontlátásban, ami többé már nem jött el. Egy fogolytársa tért vissza Erzsébetre, aki felkeresett minket és elmondta, hogy Mauthausenben voltak, édesapám a tífusz és az éhezés következtében azon a napon halt meg, amikor a tábort az amerikaiak felszabadították.
Ennek ellenére bolondul még sokáig hazavártuk. Anyám sohasem ment férjhez, haláláig, 93 éves koráig gyászolta.

Mit tudok még apámról?

A sárga csillag viselését megalázásként élte át, édesanyámtól azt kérte, hogy patent-tal erősítse oda, hogy gyorsan le tudja venni. Erzsébetről kerékpárral járt dolgozni a csepeli Weiss Manfréd gyárba. A bombázások alatt a zsidókat nem engedték le a bunkerba, kint voltak az udvaron a légitámadás alatt. Amikor rendelet született arról, hogy a kerékpárokat be kell szolgáltatni, Kispesten kellett leadni azt.
 
Csendes, rendes jó munkás volt, mégis a háborút megelőző években őt is sokszor elbocsátották. Ilyenkor levélben fordult kérelemmel az igazgatóhoz, amelyet személyesen vitt el a Stefánia-úti villába, ahol inas vette át a kapunál a kérvényt. A zsidó munkásoknak nehéz életét élte. Vallását diszkréten gyakorolta: imaszíját gondosan eltéve. Templomba - anyám szerint - csak kétszer járt egy évben: Jom Kippur-kor, és a szülei halálát gyászoló ünnepen.
 
Szüleit rég elvesztette, nővérét 1944 nyarán a csornai gyűjtőtáborba vitték és onnan feltehetőleg Auschwitz volt a végállomás. Bátyját és feleségét, akik Kispesten laktak a Bem utcában, a Pestszentlőrinci gettóba vitték és itt csak találgatni lehetett, hogy Auschwitz volt-e a végállomás.
 
Én jó néhány éve írtam levelet Aarlau-ba, ahol állítólag a rendelkezésre álló adatok alapján meg tudják mondani, hogy kit melyik táborba vittek körülbelül két év eltelte után megpróbáltam "sürgetni" a választ, de csak annyit írtak, hogy rengeteg munkájukkal lassan haladnak és sürgetésem csak akadályozza őket.
 
Többet nem írtam és soha nem kaptam választ arra, hogy apám testvérei melyik táborba a kerültek.


id. Törőcsik Józsefné Reiner Mária
BZSH Dél-Pesti Körzet - Újjáalapítva 2002-ben
1203 Budapest, Zamárdi utca 7.
E-mail: kapcsolat@del-pest.com