A fényképek ritkán hazudnak

1990. karácsony éjszakáján messziről hozott haza a repülőgép. Sötét este volt, amikor életemben először Pesterzsébetre sodort a pontosan nem mindig kiszámítható sors szele. Mit mondjak? Másnap reggel első dolgom volt eltévedni a panelházak egyformaságában. De megadatott több mint húsz év, mialatt megismerhettem ezt a várost széltében, hosszában. No, nem a bennszülöttek történelmi folyamatosságával és pontosságával, hanem a törekvő felfedezők igyekezetével.
 
Ma már elmondhatom, hogy nyomára jutottam egynémely titoknak is, amelyet a helyi patrióták sem mindig ismernek, vagy legalábbis az őslakosok hanyagságával térnek napirendre a furcsaságok erdejében.
 
Az egyik ilyen furcsaság az Erzsébeti Köztemető különös szerkezete, amely magába is zár egy zsidó temetőt, meg érintkezik is egy másik zsidó temetővel. Az nem szokatlan, hogy a felekezetek külön-külön temetőket tartanak fenn. Hiszen a soknemzetiségű Békés megyében előfordul, hogy egy közepes helységnek akár öt-hat temetője is akad, szerteszét a valaha volt község hajdani, vagy jelenlegi határvidékén. De egy felekezeti, pláne izraelita temetőt találni a keresztény temető közepében elég szokatlan.
 
Jómagam is meglepetve fedeztem fel egy temető széli mártírünnepségen, hogy a bejárattal átellenben, jelentős távolságban elkülönülve még egy zsidó temetőkapu pislog rám, könnytelenné vált, elárvult szemével.
 
- Tudod, ebben a városban olyan nagy volt az ökonomikus kedvesség, hogy a köztemető fenntartói a temető közepén adtak helyet az Ótestamentum népének. – mondta egy hiányos ismeretű betelepült nagyokos.
 
Már magam is kezdtem hinni a mesének, bár a magyar tapasztalat fényében szokatlannak látszik ez a magyarázat. Nem mintha bármi kétségem is lenne a keresztény felekezetek híveiben a felebaráti szeretet felszínre jövetelének, csak hát a történelem!
 
Erősítette bennem a kétséget a város zsidaja, az áldott emlékű Faragó néni, aki csak legyintett erre az okfejtésre, no meg az okfejtőre különösképpen.
 
- Különös története van annak a temetőnek… - mondta, aztán másfelé fordította a fejét és tovább gombolyította a beszélgetés fonalát.
 
Engem nem hagyott nyugodni a kétség. Tényleg, valójában hogyan lett ennek a városnak két zsidó temetője?
 
Szorgosan átvizsgáltam a két zsidó temető között ékes rendben sorakozó sírköveket, s meglepő módon, a többi parcellától eltérően, csaknem minden sírkő 1964-ben, legfeljebb 1965-ben elhelyezettnek mutatkozott. Nem szokásos az ilyen az Erzsébeti Köztemetőben, mert csaknem mindegyik parcellában előfordul egy-egy sokkal régebben emelt, majd többszörösen megújított sír, nem egyszer generációk neveivel megtűzdelve, ahogy, legalábbis névlegesen összeölelkezve bújnak össze a családok a hantok rejtekében.


A kép alján jól látható a Temető sor betonútja. Vele határosan húzódik a kis temető fala, amiben még ma is jól látható az eredeti kapu bemélyedése. A kis temető bal alsó sarkában, a zöldellő fa helyén eredetileg toalett volt. A kapu bal sarkában csap, azaz rituális kézmosó. A temető szélessége kisebb, mint ahogy az eredeti határvonalak sejteni engedik. A hiányzó jobb oldal, a jelenlegi fal mögött bérleménybe került valaha a köztemető kebelébe.
 
A kis temetőben az É-i kaputól Ny-ra négy sor sír húzódik. A síroktól K-re, Faragó néni költségén pótlólag emelt mártír emlékmű fehér márvány felülete látszik. A kis temető kőfala mögött É-ra szabályosan elhelyezkedő új köztemetői sírok helyezkednek el, az eredeti főút vonalát meghagyva két sorban. I_ten őrizz, hogy valakinek, bármikor a jövőben eltávolításuk eszébe jusson! Zsidó részről ilyen veszély még csak fel sem merülhet, mert számunkra az eltemetett maradványok, akár a sajátunké lennének, szentek!
 
A köztemető céljai megkövetelték egy K-Ny-i közlekedő út átvezetését, amely után a főút folytatása mentén, a két oldalon a köztemetői temetkezés folytatódik. Valamelyes távolságra, a köztemetés folyamatossága megszűnik, újra négyszögletes kőfal következik, amely magába zárja a zsidóság belső temetőjét. Bejárata a hajdani főút vonalában helyezkedik el.
 
Az izraelita temető főútja a falon belül is, töretlenül, a hátsó fal vonaláig folytatódik. A temető jobb oldalán szabályos sorokban állnak a zsidó sírkövek. A hátsó fal vonaláig csak egy parcella határ osztja ketté a területet. A parcella határ bal oldalán feltöltődött kerekes kút maradványa látható.
 
A főút jobb oldalán, a parcella határ feletti szögletben a régi zsidó temető csontjainak tömegsírját külön emlékkő és ékes felirat jelzi a késő utókor látogatóinak.
 
A baloldalon a parcella határ alatt a sírkövek ritkábban emelkednek, díszesebbek, ékesebb feliratokkal dicsekednek. Ezen az oldalon, szemmel láthatóan nevezetes emberek díszsírhelyei foglalnak helyet. Itt nyugszik Dr. Kriszhaber Béla, aki több mint ötven évig vezette a hitéletet. Ide kerültek Gráner Ábrahám, hitközség és városalapító, Vincze Jakab és Gráner Sándor, hajdani hitközségi elnökök, a Szent Egylet, a Chevra Kadisha tisztségviselői, mecénások, gyáralapítók, részben a régi temetőből áthozott, emlékművei.
 
A legalsó sarok felé láthatjuk a hitközség szegényes kivitelű 1937-ben emelt I. Világháborús emlékművét is. Attól a kapu felé a maradékok maradékai kerestek maguknak végső nyughelyet. 1964 óta alig-alig emelt itt valaki sírhelyet.
 
Elgondolkoztató azonban, hogy a fénykép szerint a két temető határvonalai, főútja, parcella és sorbeosztása mennyire különlegesen rendezett. Csaknem minden jellegzetes határvonal mennyire párhuzamos, vagy egymásra merőleges. Ennyire egyező struktúra csak valamilyen egységes tervezés nyomán alakulhatott ki.
 
De vajon milyen lehetett a temető képe 1964 előtt, amikor még a közbeékelődött köztemetői részben hiányoztak a sírkövek?
 
Nem átállottam visszamenni a korábbi fénykép forrásához, hogy felbolygatva a régi felvételeket találjak a kérdéses időt megelőző történelmi forrásul szolgáló fényképeket.
 
Szerencsém volt. Fellelhető volt egy ugyanazon területről, nagyjából hasonló magasságban berepült és lefényképezett felülnézeti fénykép, amely nyomán pontos képet kaphatunk az időközben lefolyt események terjedelméről és következményeiről. A régebbi kép ugyan még fekete fehér technológiával készült, de ez a megítélést nem zavarja annyira, hogy felhasználásától eltekinteni lett volna szükséges.


Hát igen. Ez az 1963-ban készült felvétel egyértelművé teszi, hogy ebben az esetben a hajdan egységes izraelita temető durva megsértéséről, kettészeléséről volt szó. Egyértelműen látszik, hogy a zsidó temető nem az Erzsébeti Köztemető közepén, hanem annak legszélén, az egykori városszélen, a soroksári mezőgazdasági területekkel határosan fekszik. Az egységes zsidó temetőt, ahogy az a felekezeti rend szerint lenni szokott, egységes kőfal vette körül.
 
A jelenlegi kis temetőben annak idején nem volt temetkezés. Viszont meglehetősen tágas, azóta lebontott épület állt rendelkezésre a külön férfi és külön női szertartásrend végrehajtására. Ebben az épületben lakott a temető gondnok is, aki nemcsak részt vett a szent eljárásokban, hanem kezelte és megfelelő állapotban is tartotta a hitközség tagjainak végső nyughelyét. A szertartási épületet az átalakítás során véglegesen lebontották. Emiatt a zsidó temetések hagyományos elvégzésére a temető a továbbiakban alkalmatlanná vált
 
Az épülettől É-ra, nagyjából a mai közlekedési út helyén emelkedett az erzsébeti mártírok 1947-ben felavatott emlékműve is, amelynek obeliszkjén töredékes névsor, talapzatában Auschwitzből származó krematóriumi maradványok, mintegy szent ereklyék nyugodtak. Az emlékművet megszüntették. Felirataikról még írásos emlék sem maradt fenn.
 
Az emlékmű ledöntése, akárki is vitte végbe, gyalázatos tett volt!
 
Hátrább, a főútra merőlegesen egy-két sor sírhely valószínűleg a gazdagabb, jelentősebb személységek részére volt fenntartva. Ezek a sírok a kutatások szerint kihantolásra kerültek, s a túlélők kívánságai szerint, részben a kis temetőben, részben a Kozma utcai zsidó temető U parcellájába lettek újratemetve.
 
Ugyancsak exhumálásra került a temető akkor éppen legalsó néhány félbe maradt sora is, hasonló körülmények között.
 
Azokat a sírokat, amelyek sorsáról az utódok nem tudtak, vagy nem akartak rendelkezni, a pesterzsébeti „hagyományok” szerint kihantolták, és ismeretlen helyen lévő tömegsírba helyezték. Ahogy mondják az átalakítások költségeit a Temetési Intézet viselte. A botrányos tettet valószínűleg felsőbb helyen határozták el, s indokául a Pesterzsébet-(Soroksári) Temető bővítésének igénye szolgált.
 
S lássunk csodát, valóban az akkoriban egységes XX. kerületi temetkezési szükséglet céljára megfelelően nagyméretű soroksári mezőgazdasági területeket sajátítottak ki, és foglaltak el, minek következtében a zsidó temető egy része, bár az eredeti tulajdonosok célja nem pontosan ez volt, valóban a Pesterzsébeti Köztemető közepére került.
 
Úgy kívánjuk, a T_remtő adjon végre végső nyugalmat a pesterzsébeti zsidó temetőben porladó zsidó vallású ősöknek, és mindenkinek, aki felekezeti hovatartozásától függetlenül, saját I_tene segedelmével örök nyugalomra ítéltetett!

BZSH Dél-Pesti Körzet - Újjáalapítva 2002-ben
1203 Budapest, Zamárdi utca 7.
E-mail: kapcsolat@del-pest.com