Életének 64. évében meghalt Kerényi András a Dél-Pesti Körzet elnöke

Kerényi Andrásnak

A zsidó hagyomány szerint, ha valaki megtanít valamit egy másik embernek, akkor a másik olyannak számít, mintha a gyermeke volna. Tanítani sokféleképpen lehet. András, engem éveken át – amíg családja része lehettem –, saját példamutatásával, személyiségével, életével tanított. Láthattam, hogy milyen egy szerető férj, egy gondoskodó apa, egy lelkiismeretes ember, aki kész áldozatot vállalni a közösségért. Mivel az én szüleim elváltak, ezért azt az atyai törődést és szeretetet, melyre mindannyiunknak szüksége van, én többek között Andrástól kaptam meg. Kérem, engedjék meg, hogy egy pár emlék felidézésével köszönetemet fejezhessem ki Neki mindezért.
 
Az egyik ilyen emlék, az együtt töltött hétvégi ebédek voltak, melyeken nekem épp olyan állandó helyem volt, mint a család többi tagjának. Talán másnak hétköznapi élménynek tűnhet, de számomra meghatározó volt az a szeretet, ami ilyenkor körülvette az egész családot. Emlékszem, hogy András minden péntek reggel elment a Frőhlich cukrászdába vagy a Hannába azokért a süteményekért, melyeket másnap megettünk. Minden alkalommal áthozta a nagymamát, hogy ő is velünk lehessen. Néha ezek az apró dolgok jelentik a legtöbbet. Emlékszem a Jom Kippur előtt mondott atyai áldásra, és hogy másnap együtt törtük meg a böjtöt. Hogy ez a szeretet valóban nekem szólt, azt leginkább az mutatta meg, hogy évekkel később, mikor már távolabb kerültem a családtól, és András megtudta, hogy egy lakással kapcsolatban jól jönne a segítség, Ő rögtön ott termett és megcsinált helyettem mindent. Az utóbbi években pedig, mikor a Dél-Pesti Hitközség elnöke volt, mindig szeretettel invitált a közösség eseményeire.
 
Egy másik kiemelkedő jellemvonása, melyet remélem én is meg tudok majd valósítani, szintén ehhez az időszakhoz köthető. Arról, hogy milyen sokat tett a Dél-Pesti Hitközségért, a közösség tagjai sokat tudnának mesélni. Ami engem igazán megfogott, hogy a gyakran éjszakákba nyúló szervezés után, a rendezvényeken milyen szerénynek mutatkozott. Inkább másokat helyezett előtérbe, másoknak mondott köszönetet. Alázatos volt, nem a dicsőség, hanem az ügy, a magyarországi zsidóság és a hagyomány továbbélése volt számára a fontos. Úgy gondolom, ez mindannyiunk számára példaértékű lehet. Ha pedig e munka során olykor nézeteltérésbe keveredett, mindig a békés megoldást kereste, ami nem is olyan meglepő, hiszen kohanita volt, Áron gyermekei közül való.
 
Számomra ezekben az élményekben fogsz tovább élni, András. És biztos vagyok benne, hogy a családod szívében, a barátaid, ismerőseid emlékében szintén tovább élsz majd, amíg egy szép napon újra találkozunk majd. Addig pedig zichrono livráchá, emlékedből, életedből, fakadjon áldás mindannyiunk számára.
 
Németh Zoltán

Búcsúszó


Kerényi András,hajdani csepeli ifjúnak élete lezárult
Szerető közössége elárvult.

Mint apátlan gyermek,ki ölelésre nyújtja karját,
Mint félig érett gyümölcs,mely elvesztette magvát.

Hittünk a csodákban,hogy meggyógyulsz,s megvalósul terved,
de a sors kegyetlenül elbánt veled.

Jajszó kíséri búcsúzásunk,koporsód mellett megrendülve állunk.
Reménykedve hittünk a mulandóban
Legyen áldott emléked,az Örökkévalóban

Béke Mirjam

Gyászbeszéd

Kerényi András zcl. Márte Jánkev ben Szánders hákohén búcsúztatásán

A jó barát, a mélyen érző zsidó apa, az igyekvő, készséges és dolgos kolléga elment. Mi, a kollégáid, akik hallhattuk, mikor felveszed családtagjaid telefonját, mi ismertük családod értékét a szívedben.

Több évtizedig dolgoztunk együtt. Építettünk együtt Talmud tórát, több zsinagógát, lakóparkokat, míg a válság nem jött.
És mikor emiatt nem tudtunk már együtt építeni, alkottál magadnak egy új ideát, a saját zsinagóga építésének ideáját.

Martin Luther Kin szavaival élve: VOLT EGY ÁLMOD, hogy a Dél-Pesti Templomkörzetnek egy méltó, szép otthona legyen. Ez a körzet a Te munkád által talált ismét magára, Neked is köszönhette, hogy kinőtte imatermét.
De az új zsinagógaépítés feladata, - mint egy óriási hegy - gyűrte maga alá egészséged.

Sok évig álltunk együtt itt, mi ketten, kohánim e ravatalozó ajtajában, mert nem szabad bemennünk a halottal egy fedél alá. És csak távolról néztük együtt, mások sírba engedését.
Most nélküled állok itt, mert elmentél - tőlem is - András, Márte Jánkev ben Szánders hákohén, akinek nevét gyógyulásodért szóló fohászokban oly sokszor elmondtuk.

Amikor ősszel, a nagyünnepi Unö száne taukef ima lélekbe markoló mondataiban olvassuk -
"Böraus hásono jikoszévun, uvjaum caum kippur jihoszémun... mi jihje, umi jomusz...
Újév napján megíratik, Engesztelés napján megpecsételtetik, ... ki marad életben és ki múlik el..."
- még nem tudjuk, kinek mi lett megírva.
Bár Családod, barátaid sejtették már, hogy súlyos a baj, de reménykedtünk - Érted. Reméltük, hogy élvezed még unokád nevetését, megéled álmod beteljesülését, zsinagógád felépülését.

Ám nem így történt: az igaz Bíró, aki elszólított, megszabadított a további nehéz szenvedéstől. Báruh Hásém! Neve legyen áldott!

Mint ahogy Emléked áldott lesz előttünk, akiknek lelkével Lelked összeforrt.

Kálmán K.

BZSH Dél-Pesti Körzet - Újjáalapítva 2002-ben
1201. Budapest, Vörösmarty u. 8.
E-mail: kapcsolat@del-pest.com