Emlékezés és újjá érés hónapjai

A sírás és böjtölés valamint a bőség és szerelem hónapjai. A zsidó kalendárium nyárra eső hold hónapjai  Tammuz, Áv és Elul. Mindegyiknek nevét a hetven éves babilóniai száműzetésből hozta magával hagyományunk. Eredetük pogány istenségre és a legmelegebb, legtermékenyebb hónapokra utal, amikor a legtöbb és legfontosabb terményeink, élelmeink beérnek. Ezek az aktivitás hónapja  a földeken, a mezőgazdaságban, de a történelem lapjain is. A krónikások ezekről a hónapokról jegyeztek fel igen sok fordulatot és szomorú eseményt. A zsidó liturgikus év ezen hónapjait átszövi és beárnyékolja egy pár hosszú évezredekre kiható gyászos esemény. Tammuz hó 17.-én törte át Nebukadneccár Jeruzsálem falait, majd három héttel később Áv hónap kilencedikén rombolta le a Jeruszálemi Szentélyt. Hagyományunk szerint ugyan ezen a napon rombolták le a rómaiak a Második Szentélyt, valamint  egy sor gyászos esemény a közép és a modern korban ehhez az időszakhoz esett gyanúsan közel.  A dátum már a sivatagi vándorlás óta baljós, hiszen ez volt a napja annak, amikor a  visszatérő tizenkét kémből tíz, lebeszélte a népet az út folytatásától. Ennek a büntetése lett a  negyven évnyi vándorlás. De nem csak szomorúságot tartalmaz Áv hónapja, hiszen a hagyomány megemlíti, hogy maga a messiás is Áv hó kilencedikén fog megszületni. Alig egy héttel Áv hó kilencedike azaz Tisá Beáv után, Áv hó tizenötödikén - ezen a július-augusztusra eső - legmelegebb hónap közepén, a szőlő szüret kezdetén köszönt be a „zsidó szerelem napja”. A Szentföldön ekkor megkezdődő szüretkor  tartották az év egyik társkereső napját (a másik Jom Kippur az engesztelés napjának délutánja )  amikor a még független és házasulni vágyó fiatal lányok ünnepi ruhában táncot lejtettek a szőlősökben, megmutatva ezzel magukat és szándékukat, hajlandóságukat a házasságra. Ha már a gyümölcsök beérésénél tartunk hagy említsem meg, hogy Áv hónapnak az oroszlán a csillagképe, ami utal a Napra és annak erejére és melegére – nem véletlen nevezték az Akkádok (akiktől származik a hónap neve) atyának, hiszen panteonjukban a napistenség játszott fő szerepet.  A héber monoteista felfogásban, két neve van  az életet adó égitestünknek , a Napnak: egyik chámá – forró,  a másik sámás,  azaz szolga. Utal a naprendszerünk és mikrokozmoszunk legfontosabb erő forrására, ami mindent pályán tart és mozgat, a bolygónktól az atmoszféránkon át egészen a növények fotoszintéziséig. Fontos morális példával szolgálhat tehát  a Nap, az egy és láthatatlan Isten ezen hatalmas teremtménye ránk nézve is. Legyen szó családapáról, politikusról vagy egyszerű iskolás kisgyermekről,az ember tudatos és etikus teremtett lényként,  egyedüliként dönthet, hogy élete során személyiségének,  az erejének és képességeinek forróságát és pusztító, mindent korrodáló aspektusát domborítja, úgy tekint önmagára mint aki körül minden forog, vagy pedig úgy, mint aki képes mindenkit valami módon szolgálni és segíteni.  Kívánok mindenkinek kellemes nyaralást, amelyben képesek leszünk szolgálni és segíteni.
 
Fináli Gábor

BZSH Dél-Pesti Körzet - Újjáalapítva 2002-ben
1201. Budapest, Vörösmarty u. 8.
E-mail: kapcsolat@del-pest.com